Régóta ismert tény, hogy megterheli a szervezetünket a kánikula. A városokban lakók nagyobb kockázatnak vannak kitéve, mint a falvakban élők. A városok ugyanis „hőség-szigeteket” alkotnak. Fokozottan érzékenyek a melegre a csecsemők és idős korúak, valamint a légúti megbetegedésekben szenvedő emberek. A melegben kialakuló légköri viszonyok miatt a légszennyező anyagok ugyanis megrekednek a városok levegőjében, ezáltal az extrém meleg hatását még az egészségtelen levegő kedvezőtlen hatásai is tetézik. Az aszfalt és a beton sokáig képesek tárolni a meleget, amelyet éjszaka fokozatosan kibocsátanak, ezáltal az éjszakai enyhülés kedvező hatása kevésbé érvényesül a városokban.

A meleghez való alkalmazkodás mindannyiunkat megterhel. Legnagyobb veszélyt mégis a krónikus betegségük, vagy életkoruk miatt eleve gyengébb szervezetű emberek számára jelent. Ők sokkal sérülékenyebbek, számukra már a kis fizikai megterhelés is kockázatos lehet. A nagy meleg azonban nem kíméli a fiatal, egészséges szervezetet sem, sőt súlyos állapotot is előidézhet nagyfokú fizikai megterhelés (munka, sport) esetén.

Hőségriadó elrendelésére akkor kerül sor, ha az évszakra jellemző átlagos hőmérsékletet jelentősen meghaladó meleg várható különösen akkor, ha magas páratartalom is kíséri és ráadásul hosszabb ideig eltart.

A külső hőmérséklet jelentős emelkedése ellen szervezetünk hőszabályozó rendszere igyekszik védekezni. A hőszabályozást a hőérzet és a közérzet változása kíséri, amelyet a levegő hőmérsékletén és páratartalmán kívül a levegő mozgása, valamint a szervezetet érő közvetlen hősugárzás is befolyásol. 35 fok felett a verejtékképződés, azaz a párolgás a hőleadás egyetlen módja. A verejték nemcsak vizet, hanem konyhasót, valamint egyéb szerves és szervetlen anyagokat is tartalmaz. A fokozott verejtékezés során az elvesztett vizet és sókat egyaránt pótolni kell.

Hőkimerülés akkor következik be, amikor a nagyfokú verejtékképződés következtében a szervezet víztartalma csökken. Szomjúság, fáradékonyság, étvágytalanság, fejfájás, sápadtság, szédülés, súlyosabb esetekben hányinger, hányás, szapora pulzus, ájulás léphet fel. Ilyenkor célszerű a beteget hűvös helyre fektetni, a lábát kissé megemelni, és ásványvizet, vagy sótartalmú, rehidráló folyadékot itatni vele. A rehidráló folyadék elkészíthető a gyógyszertárakban kapható tasakos kiszerelésű porból, avagy házilag úgy, hogy vízbe, vagy teába kevés sót és cukrot teszünk. Amennyiben a beteg állapota nem javul, orvoshoz kell fordulni.

Erős izzadást követően nem elegendő csupán sómentes folyadékot fogyasztani. Ha nem pótoljuk az elvesztett sókat, csupán nagy mennyiségű vizet fogyasztunk, a vízmérgezés tünetei jelentkezhetnek. Ilyen tünet lehet például a látászavar, izomgörcs. Megelőzhető a baj, ha extrém meleg időben is rendszeresen fogyasztunk levest, mindig tartunk magunknál ásványvizet, illetve elkészítjük otthon a korábban már említett rehidráló folyadékot.

Amikor a magas hőmérsékletet a levegő magas páratartalma kíséri, a párolgás és verejtékezés csökken, ami nehezíti a hőleadást. Egy idő után a szervezetünk hőszabályozó rendszere kimerülhet, és a hőpangás, hőguta tünetei fenyegethetnek. Ekkor a bőr kipirult, meleg és száraz, a testhőmérséklet pedig nő. Ha nem sikerül gyorsan lehűteni a szervezetet, akkor fejfájás, szédülés, görcsök, zavartság, eszméletvesztés, illetve keringési elégtelenség léphet fel. A hőguta a legsúlyosabb, hőség következtében fellépő egészségkárosodás, amely sürgős orvosi beavatkozást igényel.