Hasznos tanácsok a gombamérgezések elkerülése érdekében

Az elmúlt időszakban, régiónkban több súlyos gombamérgezési eset fordult elő. A mérgezéseket minden esetben saját szedésű, vadon termő gomba okozta, melyeket gombaszakértőnek nem mutattak meg.

Idén az esős időjárásnak köszönhetően bő, gombatermő év várható.

Az ÁNTSZ Nyugat-dunántúli Regionális Intézete ezért felhívja a lakosság figyelmét arra, hogy csak olyan vadon termett gombát és gombából készült ételt fogyasszanak, amelyet gombavizsgáló szakellenőr megvizsgált.

A mérgező gombák fogyasztása kis mennyiségben is súlyos tüneteket okozhat, akár halálhoz is vezethet. A sütés, főzés nem jelent biztonságot, mert nem minden mérgező gomba toxinja bomlik el hő hatására.

Minden olyan piacon, ahol gyűjtött, szedett gomba értékesítése folyik, a piac nyitva tartásának ideje alatt, gombavizsgáló szakellenőr a fogyasztók rendelkezésére áll.

Általános tanácsok a gomba felhasználásával kapcsolatban

1. Az ellenőrzött gombát lehetőleg a gyűjtés napján fogyasszuk el, szellős, hűvös helyen tárolva is legfeljebb másnapra tehetjük el!
2. Alapos tisztítás után használjuk fel a gombát!
3. Az elkészített gombás ételt még hűtőszekrényben se tároljuk másnapig, vagy tovább!
4. A gombaszakértő tanácsait, a gombák helyes felhasználásáról mindig fogadjuk meg! A gombát alaposan főzzük, süssük meg. Vannak olyan gombafajok, amelyekben a méreganyagok csak megfelelő idejű főzés után bomlanak fel, legalább 20 perc főzés szükséges (pl. gyűrűs tuskógomba, piruló galóca).

Az ehető gombákban lévő fehérjék, aromaanyagok is okozhatnak allergiás-, gyomor-béltüneteket egyes személyeknél (pl. az utóbb időben gyakran fordul elő a szürke tölcsér gomba fogyasztásánál, az ilyen gombafajt javasolt keverten fogyasztani más ehető gombákkal.).

Néhány gomba alkohol fogyasztásával együtt okoz tüneteket (pl. ráncos-, kerti tintagomba, változékony tinóru, illatos pereszke).

A gombás ételek nehezen emészthetőek, ezért egyszerre nagy mennyiségű, ehető gomba fogyasztása is okozhat megbetegedést. Kiskorú gyerekeknek nem javasolt gombás étel (6 éves kor alatt).

Egyes gombáknál a tönk fogyasztása nem ajánlott, mivel nem emészthető (pl. szegfűgomba, őzláb gomba).

1. Ne higgyünk a babonákban, ezek egyes gombafajokra igazak, de a többségre nem! Téves felfogás, hogy forrázással, a kalapbőr lehúzásával a gombát méregteleníteni tudjuk. (pl. A gyilkos galóca a kalapbőr lehúzása és forrázása után is megtartja a méreganyagát.). A „csigarágott”, kukacos gomba is lehet mérgező. Más, rossz hiedelem az is, hogy csak az a gomba mérgező, melynek húsa vágáskor elszíneződik (pl. a gyilkos galóca húsa fehér marad).
2. Hívjuk fel a gyerekek figyelmét, hogy óvoda udvaron, kertben talált gombákat ne egyék meg, ezekre az intézmény üzemeltetői is figyeljenek, és gondoskodjanak a termőhely megszüntetéséről.
3. Vadon termő gomba fogyasztása után, ha bármilyen tünet jelentkezik, haladéktalanul forduljon orvoshoz! A hányáson, hasmenésen kívül egyes fajoknál (pl. párdúc galóca, légyölő galóca, susulyka) idegrendszeri, keringési zavarok léphetnek fel (izzadás, verejtékezés, test kipirulása, szapora pulzus stb.). A maradék nyers gombát, tisztítási hulladékot, ételmaradékot vigyük magunkkal, mivel a gombafaj gyors megállapításához nagy segítséget jelent.

A Nyugat-dunántúli Régióban a leggyakrabban és a legsúlyosabb mérgezést okozó gombafajok

Az elmúlt 3 évben a világító tölcsérgomba fogyasztását követően 10 beteg, a gyilkos galóca fogyasztását követően 2 beteg, a sárguló csiperke fogyasztását követően szintén 2 beteg szorult kórházi kezelésre. Fentieken kívül a zöldesszürke döggomba és a sárguló csiperke is okozott megbetegedést.

A gyilkos galóca súlyos, életveszélyes phalloid típusú mérgezést okoz. Hazánkban és a környező országokban a halálos gombamérgezések 90% - át ez a gomba vagy két fehér rokona okozza. A gyilkos galóca mérgezésnél a fogyasztást követően 8 - 40 óra múlva kezdeti tünetek: csillapíthatatlan hányás, hasmenés (vízszerű széklet), mely életveszélyes kiszáradáshoz is vezethet, második szakaszban látszólagos javulás után májsejtkárosodás jön létre. A halálos kimenetel oka a májsejtek pusztulásán kívül még vesekárosodás is lehet. Ehhez hasonló tüneteket okozhat egyéb gombafaj(pl. sárga kénvirággomba, vörhenyes őzlábgomba) is, de a lappangási idő rövidebb( 4-5 óra).
A gyilkos galóca júniustól októberig erdőtalajon, főleg tölgyfák alatt terem. Hazánkban gyakori, erdőkben mindenütt előfordul, helyenként seregesen terem. Mecsek és környékének természeti adottságai ( mediterrán éghajlat, tölgyes erdők ) kedveznek a galóca előfordulásának.

Kalap: A gombát a többi galócához hasonlóan fiatal állapotban fehér, tojáshéjszerű zárt burok veszi körül. Ekkor még tojáshoz hasonlít, kettévágva azonban a benne fejlődő kalap és tönk könnyen felismerhető. A kifejlett példány 5-15 cm átmérőjű, színe olajbarna, zöldesbarna, olajsárga, zöldessárga, sőt fehér is. Sugarasan selymes, szálas felülete rendszerint csupasz, bár ritkán fehér burok maradvány is lehet rajta.

Lemezei: 8-12 mm szélesek, sűrűn állók, fehérek, a tönkre felkanyarodóak, a kalap széle felé kiszélesedők.

Tönkje: 5-15 cm hosszú, 1-2 cm vastag, csaknem henger alakú, lefelé vastagodó, fehér alapon kalapszínű márványozottsággal. Jól fejlett fehér gallérja, bocskora van - ez megkülönböztető bélyeg!

Húsa: húsa puha, hófehér színű. Fiatalon szagtalan az érettebb példányoknak azonban kellemetlen nyers burgonyára emlékeztető szaga van.

Ehető gombapárjai:

A fehér példányok a csiperkéhez hasonlóak, de a csiperkéknek kezdetben rózsaszín, majd sötétbarna lemeze van, és bocskoruk nincs.

A galambgombáknak pattanva törő, merev húsa van. A tönk zömök, nincs bocskor, gallér. Lemeze fehéres-krémszínű, mivel merevek könnyen töredeznek.

A fiatal még fehér burokba zárt gyilkos galóca a bimbós pöfeteggel téveszthető össze. Szembeötlő különbség tapasztalható azonban, ha a gombákat ketté vágjuk. A gyilkos galóca esetében a kalap és a bocskor kezdeti formái már a burokban is megtalálhatók. A bimbós pöfeteg metszéslapján egységes, tömör fehér puha hús látszik.

A világító tölcsérgomba mindenütt és bőven terem, az egyik leggyakoribb mérgezést okozó gombafaj, az őszi gombaszezon idején "sláger". A jó ehető, sokak által kedvelt sárga rókagombával keverik össze.

A világító tölcsérgomba susulyka jelleggel kevert, gyomor-béltünetes mérgezést okoz, fogyasztását követően rövid( lehet 1-2 óra is) idő múlva a gyakori, erős hányás jellemző.

Leginkább tölgyerdőben, farönkön, tuskón vagy talajon, korhadó famaradványon terem csoportosan. Júniustól a fagyokig előfordul.

Kalapja általában 5-10cm, de lehet nagyobb átmérőjű is. Fiatalon domború, idősebb korban erősen tölcséresedő alakú, kalapszéle aláhajló. Kalap színe narancssárgától rozsdavörösig változhat.

A tönkre szabályosan, mélyen lefutó narancssárga, sárgásvörös lemezei mindig világosabbak a kalap színénél. Tönkje lefele vékonyodó, görbe, színe szintén világosabb a kalapnál.

Húsa sárga, narancssárga merev, rugalmas.

Ehető gombapárja: a sárga rókagomba szintén tölgyesekben fordul elő, azonban a sűrű, sötét lombos erdők és fenyőerdők talaján, nyáron és ősszel terem. Kalapja közepes méretű, fehéres sárga, sárga színű, nem egyértelműen tölcséres alakú, kalap széle mindig hullámos. Lemezek helyett mélyen lefutó ráncok, erek alkotják a termőréteget, melyek a kalap színével megegyező színűek, ez megkülönböztető jegye. Tönkje zömök, kissé lefelé vékonyodó, színe hasonló a kalapéhoz. Húsa kemény, telt, halványsárga színű, kellemes sárgabarack illatú.

A sárguló csiperke enyhe gyomor-béltünetekkel járó mérgezést okoz. Júliustól októberig erdőszélen, tisztáson, füves helyeken, csoportosan vagy seregesen terem. Korhadéklakó faj. Kalapja fehér vagy világos füstszínű, barnás árnyalatú. Eleinte gömbölyded, később kiterülő domború, majd lapos alakja van. Felülete sima, néha pikkelyes is lehet, nyomásra sárgán foltosodik.

Lemeze: fehéresből rózsaszínen át sötétbarnává, feketévé érő lemezei sűrűn állnak és a tönknél felkanyarodnak.

Tönkje 5 - 15 cm hosszú, 1 -2 cm vastag , fehér és a kalappal egyező színű, szinte mindig gumóban végződő. Fogásra a tönk alja erősen krómsága színű lesz. Többnyire vékony szakadozó gallérja van.

Húsa: fehér, kemény, amely nyomás- és vágáshelyeken krómsága színű lesz, kellemetlen, jódoldatra vagy fenololdatra emlékeztető, undort keltő szaga van, ami a főzés hatására erősödik.

Ehető gombapárja valamennyi ehető csiperkefaj, ezektől azonban erős, kellemetlen szaga alapján megkülönböztethető.

(forrás: Jakucs Erzsébet: Mérges gombák - gombamérgezések)

A gombamérgezésekkel és a mérges gombákkal kapcsolatban további információ a alábbi helyeken található:

Jancsó Gábor: Gombaszagok kémiája
Jakucs Erzsébet: Mérges gombák - gombamérgezések
Jakucs Erzsébet: Gyógyító gombáink